Üdvözöljük a vulkánban
Selmecbányára érkezve, valójában Európa egyik legnagyobb vulkánjának területén parkol. Úgy is nevezik a Selmeci sztratovulkán. Bár ez a vulkán jelenleg alszik, álmában is el tudja mesélni, miért éppen ezeken a helyeken keletkeztek az aranylelőhelyek és azt is, egyelőre miért nem sikerült fellelni nagy részüket. Az egyetlen dolog, amit a vulkán titkol, az legközelebbi ébredésének időpontja.
Mikor a sekély meleg tengerben, amely valaha területünket borította, vulkánkitörések sorozata ment végbe, mintegy 50-100 kilométerre az akkori fátra-tátrai parttól vulkanikus hegységek koszorúja jött létre. Ma a Körmöci hegységtől a Selmeci-, a Polana- és a Cserhát-hegységeken keresztül, tovább a magyar Mátra, Bükk és a Tokaji-hegységen át, majd ismét Szlovákián, a Szalánci-hegységig terjedő területet foglalja magába. Forrás: D. Kočický 2. A selmeci sztratovulkán kialakulásának három fő szakasza. Forrás: D. Kočický
Egy vulkáni csillag született
Amikor földgolyónk 20 millió évvel fiatalabb volt, itt a környéken egy meleg tenger hullámzott. Alját vékony földkéreg alkotta, amelyet minden erőteljes földrengés játszi könnyedséggel zúzott szét. Ezekből a harmadkorban nem volt hiány. A forró magma a mély repedéseken keresztül tört a felszínre– valahol nagyobb, valahol kisebb mennyiségben. A mai Selmeci-hegység területén nagyobb mennyiségben. A gigantikus rétegvulkán kúpját a számtalan kitörés hozta létre, körülbelül 16,5 millió évvel ezelőtt. A kúp megközelítőleg 4 kilométer magas volt (majdnem, mint a Matterhorn) és magába foglalta a mai, Lévától Zólyomig és Újbányától Korponáig terjedő területet. A sztratovulkán déli oldala a tengerben lubickolt, és nem is sejtette, hogy ő Közép-Európa legnagyobb vulkánja, mert Európa ekkor még nem is létezett.
Veszteségek és nyereségek
A sztratovulkan „stratus„-okból áll, amely latinul réteget jelent. Ezek akkor jönnek létre, amikor a vulkánban váltakozik a lávaömlés illetve a hamu és a vulkáni törmelék kilökődésének szakasza. Ily módon képződnek a rétegek a megszilárdult lávából illetve a puhább tufából. Amikor a magma tartalékénak egy része elfogyott, a sztratovulkán pár százezer évre nyugovóra tért. A nyugalmi időszak alatt a vulkán belseje lehűlt és összeomlott, egyfajta katlant (kalderát) teremtve. Ugyanakkor létre jöttek repedések is, amelyeken keresztül víz jutott be. A víz a nagy mélységben úgy érezte magát, mint egy kuktában: a magas nyomásnak és hőmérsékletnek köszönhetően különböző ásványi anyagok oldódtak fel benne. Miközben ez az ásványvíz a földfelszín felé emelkedett, fokozatosan hűlt ki, így a benne levő ásványi anyagok is fokozatosan kristályosodtak - mindegyik más hőmérsékleten és más mélységben. A föld felszínéhez legközelebb az arany és az ezüst szilárdult meg.
Az erózió, ami kedves volt a turistákhoz
Ha nincs az erózió, ma négyszer annyi ideig tartana meghágni a Szitnyát. A sztratovulkán mai arculata és a közel 150 fajta ásvány megtalálása nemcsak a vulkán aktív és nyugalmi időszakainak gyakori váltakozásának eredménye, hanem az eróziós aktivitásé is. A szél, a viharok, a víz és a jéghegyek elhordták a megbomlott kőzeteket, és vagy három kilométert csiszoltak le a vulkáni kúpból. Ennek köszönhetően ma a Szitnya megmászása egy kellemes túra, nem pedig egy, az életért folytatott harc. Az erekből kimosott részecskék, ugyanakkor az ártereken üllepedtek le, hogy megörvendeztessék azokat, aki az aranymosás kedvéért az árral szemben haladnak a folyóban.
Így ábrázolta az aranymosást a folyóban Gregorius Agricola (1494 – 1555), akit a mineralógia megalapítójának tekintenek. A kép a Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról című művéből való, amely kétszáz éven keresztül az ércbányászat és az ércek kohászati feldolgozásának leggyakrabban használt kézikönyve volt. Forrás: Boston Library Consortium Member Libraries.
Hogyan jöttek rá az emberek, hogy aranyra lelnek majd Selmecbányán?
Felejtse el a gyíkocskákat. És minden más élőlényt is aranyröggel a szájában. Állítólag az állatkák réges régen ezzel figyelmeztették az embereket arra, hogy a környéken nemesfém lelőhelyek találhatók. A selmecbányai aranytelért nehezebb volt felfedezni, mint nyomon követni egy állatkát és rálelni az aranykincsre.
Ha figyelmesen olvasta a részt az erózióról, ami kedves volt a turistákhoz, tudja hogy a Selmeci sztratovulkán évszázadokig pöfögött, és a víz a patakokba mosta az aranyat. A patakok a folyókba áramlottak, és ezek további folyókba áramlottak. Ennek köszönhetően a többi folyó is (mint például a Duna) aranyban bővelkedett. Ez nem kerülte el az első szemfüles aranykeresők figyelmét. Nem tudjuk, mikor történt, és azt sem tudjuk, miért döntöttek úgy az első aranykeresők, hogy aranykeresőkké válnak. Az bizonyos, hogy aranymosóknak nevezik őket, hogy mosták az aranyat és az árral szemben, felfelé haladtak a folyókban. Majd ahogy így haladtak, átmentek az egyik folyóból a másikba, míg végül elérték azt a helyet, ahol az aranymosás kezdődött. Feltételezzük, hogy a kutatók így jutottak idáig az ipolymenti és garammenti oldalakról. Itt kezdődött Selmecbánya története.
Miért van arany ott, ahol egyáltalán nem kellene lennie?
Különböző becslések szerint Selmecbábyán és környékén idáig 55-200 tonna aranyat bányásztak ki. Megközelítőleg 100 tonna még mindig föld alatt van, állítólag. Senki sem tudja viszont, hogy pontosan hol. Hozzáfogna a kereséshez? Segítünk egy kicsit.
Ahogy említettük, az arany és az ezüst ásványai nagyon közel a föld felszínhez kristályozódtak ki, maximum 100-150 méter mélységben. Nagy meglepetés volt tehát, amikor néhány évvel ezelőtt, 500 méter mélyen aranyat fedeztek fel a közeli Hodrusbányán. Hogyhogy? Egyes szakértők azt feltételezik, hogy a sztratovulkán középpontját egy külső gyűrű veszi körül, amely még mindig nagy aranytartalékokkal rendelkezik. A legutóbbi geológiai kutatás ahhoz a felfedezéshez vezetett, hogy a Selmeci sztratovulkán belsejében, fejlődésének egy bizonyos szakaszában, egy hatalmas granodiorit lávacsomó kezdett kialakulni. A föld méhéből származó erős nyomás hatására ez az izzó burgonya egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, és megolvasztott mindent, ami az útjába került. Azonban mielőtt a felszínre jutott volna, időben lehűlt. Most a sztratovulkán belsejében rostokol, és a szélének néhány helyen arany díszítése van. Hogy hol vannak ezek a helyek, az maradjon titok.
Hegy a kálvária alatt: spicc tojás likőr nélkül
Már tudja, hogy a Selmeci sztratovulkán elsősorban a harmadkorban (i.e. 65 - 2,5 millió évvel) lövellt ki vulkáni felhőket. A vulkáni tevékenység egy további hulláma a negyedkorban is megrázta a leendő Szlovákiát. Hála istennek! Ennek köszönhetően magaslik a selmeci Kálvária a Scharffenberg-hegyen.
Körülbelül 2,5 millió évvel ezelőtt, amikor a Selmeci sztratovulkán már a jelenlegi formájára csiszolódott, a területén újra zajlani kezdtek az események. A szakértők ezt a vulkanikus tevékenység bazalt hullámának nevezik. Ennek eredménye például a Cserhátvidék Rimaszombat közelében, a Putikov vŕšok Barsberzence mellett, vagy a selmeci Scharffenberg is. Így történt: Egy régi alvó vulkán közepén a földalatti erők egy kicsi bazaltvulkánt nyomtak a felszínre. Egy ideig hányt magából mindent, ami egy vulkánhoz illik volt, de az egyik pillanatban a láva folyása váratlanul alábbhagyott, és így elkezdett erőteljesen a híres desszertre, a spiccre, emlékeztetni. A máz és a krém helyett a vulkánt kevésbé ízletes vulkáni hamu borította, és a tojáslikőr helyett bazaltlávát tartalmazott. Ez megdermedt, mint amikor a spiccet a fagyasztóba dugjuk. A mi kis vulkánunk a vulkán közepén fokozatosan pöfögött és pöfögött, míg végül csak egy omladékkal betakart bazaltdarab maradt belőle. Már távolról sem emlékeztetett a finom sütire. Csak amikor felépítették rajta a Kálváriát, akkor kapta meg azt a díszítést, amire minden cukrász büszke lenne.
