KULTÚRA, MŰVÉSZET,
ÉPÍTÉSZET

Aj históriu možno vykresliť s veľkým nadhľadom. Chcete to vidieť? Prehrajte si animáciu.

A könyv, amelyben sétálva lapozunk

Selmecbánya utcáin sétálva az embernek az az érzése támad, mintha egy gazdagon illusztrállt könyvet lapozna. A könyv telis tele van történetekkel a csodálatos emberi alkotóerőről, amely még a legnehezebb időkben is újra életet lehelt ebbe a városba.


Az ízléses palotát idéző külső a dohánygyár épületét az előváros elegáns nevezetességévé változtatta, valamint a város új irányba haladásának jelképévé, amelyben az aktív bányászat már kezdett háttérbe szorulni. Forrás: L. Lužina

Egy kis Versailles a botanikus kertben


Világot járni és szerencsét próbálni nemcsak a hagyományos mesék hőseinek kötelező. Az úgynevezett vándorút fontos szerepet játszott az elismert művészi kovács, Fizély Károly életében is. Ő az alkotója a selmeci botanikus kert kovácsoltvas kapujának, melynek szépsége a francia királyi udvarból ered.

Fizély Károly (1844 – 1933) a Fizély kovács nemzetségből származott, az olasz Firenze melletti Fiesoleból. A mesterséget az apjától örökölte és kézműves képességeit Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban tett vándorútjain mérte fel. Párizs annyira elvarázsolta, hogy egészen három évig dolgozott ott. A versailles-i rokokóból merített ihletek addig nem hagyták nyugodni, míg formába nem öntötte őket. Miután visszatért Selmecbányára, Károly átvette apja műhelyét, és saját tehetségét, képességeit és mesteri mivoltját nemcsak címtáblákba, ablakrácsokba, kapukba, kilincsekbe és karfákba kovácsolta bele, hanem több mint 180 tanonc nevelésébe is, akik később érvényesültek a világban. Fizély Károlynak messze-földön nem akadt vetélytársa. A botanikus kert kapuján található fekete hattyú párba belekovácsolta művészetének minden titkát. A magabiztos formák, körök, egyszerű vonalvezetés és precíz kivitelezés, mind olyan rejtjelek, amiket érdemes megfejteni.


A remény hal meg utoljára és nevezetességeket finanszíroz


Arról már bizotsan hallott, hogy az 1710-es pestisjárvány elvitte Selmecbánya lakosságának felét. Arról viszont lehet, hogy nem, hogy a várost a túlélők reményének hatalma mentette meg, és egy olyan hatalmas barokk szobrocsoport köszönhető neki, ami ma Selmecbánya szimbólumainak egyike.

A pestis 1710-ben volt a legkegyetlenebb. A kaszás kivétel nélkül szedte áldozatait a lakosság közt- pár hónap alatt több mint 5000-en hunytak el. Úgy tűnt Selmecbányán már nincs segítség, és kihal a város. Ám az embereknek, akiket megkímélt a járvány, sikerült csodát tenni: annyira erőteljesen imádkoztak a Szentháromsághoz, hogy a pestis hirtelen odébbállt. A járvány túlélői nagy kedvvel kezdtek a város és a bányák felújításához. 50 évvel később Selmecbánya már az akkori Magyarország harmadik legnagyobb városa volt. 1751 nyarán még maga Lotaringiai Ferenc, német-római császár is ellátogatott ide (Mária Terézia akkor, tizenkettedik szülése után, nem volt ereje teljében, ezért fájó szívvel mondott le útjáról Selmecbányába). A császárt elvarázsolta a város. Miután a Berggericht épületben található fényűző lakosztályában végighallgatta a pestisjárványt legyőző imák történetét, meghatották őt az elhatározás, az alázat és a remény ereje. Elérzékenyültségében úgy döntött, aranyat ajándékoz Selmecbányának, egy városi kőoltár tervére, amelyet a pestis áldozatainak emlékére állítanak majd, illetve a város védőszentjeinek, köszönetként, hogy megvédték a túlélőket. Dionisio Stanetti szobrászművész átgondolta majd elkészítette a óriási barokk szoborcsoport tervét. A fából készült modellt műhelybeli munkatársai dologzták ki. Karol Holzknecht kőfaragó mester ezután fogott neki a munkának, ami összesen 11 évig tartott. A szoborcsoport 1764 júliusában lett megáldva, Lotaringiai Ferenc fiainak- Leopold és II. József herceg- jelenlétében, és a mai napig büszkén magaslik a Szentháromság tér közepén.


Selmecbánya madártávlatból. A város, amelyben úgy lapozhatunk, mint egy nyitott könyvben. Forrás: Gashpar Creative

Selmecbánya neveztességei Löschinger Hugo kőnyomatán. Forrás: Osztrák Nemzeti Könyvtár