Felfedezések aranybányája
Ha arany- és ezüsttartalékokat csak a föld felszínén találhatnánk, a történelem alighanem egyet sem ismerne a felfedezők közül, akikről nemsokára szó lesz. A nemesfémek miatt az emberek egyre mélyebbre ástak, és egyre nagyobb akadályokat küzdöttek le. Lássuk mi mindent voltak képesek kitalálni, hogy Selmecbányán megkaparintsák az aranyat és az ezüstöt, illetve, hogy mi köze van ehhez olyan hírességeknek, mint Goethe, Watt, Lavoisier vagy Potter.
A fejlődés megállíthatatlan
Tény, hogy Selmecbánya sikereket ért el a textil-, dohány- és faiparban is, ugyanis a bányászat nem mindig volt egyformán gyümölcsöző, és az egész lakosság nem ereszkedhetett le a föld alá. Az viszont még inkább igaz, hogy a legfigyelemreméltóbb felfedezések, amelyek itt láttak napvilágot, ebben a városban, mindig a bányászathoz kapcsolódtak. Pontosabban az aranyhoz és az ezüsthöz. Minden egyes nemesfém darab a fejlődést ösztönözte, mind az ércbányászatban mind a fémkohászatban. Tirolból már a tatár betörés előtt is érkeztek ide szakértők, azt követően pedig Szászországból és Türingiából is. Tanácsokkal tudtak szolgáni a támasztószerkezetekkel, a szellőztetéssel és a vízelvezetéssel kapcsolatban. Majd 1385-ben valaki hátrahagyott számunkra egy feljegyzést egy berendezésről, amely a bélabányai bányaüzemekben szivattyúzta a vizet. A berendezés egyszerűbb volt, mint maga a megnevezése: rota artificialis (mesterséges kerék).
Bányászkalapács, bányászék, robbantás a bányában és Potter
A bányászok évszázadokon keresztül mélyítették a bányákat, milliméterről milliméterre, kalapács és véső segítségével. Csak az 1627-es évben sikerült, a világon először itt, puskapor segítségével bányabeli robbantást végezni. A kőzetek leválasztásának új módja fokozatosan elterjedt az egész világban. Az arany iránti egyre növekvő megszállotságot segített kielégíteni az érctelérek keresztirányú fejtésének bevezetése, a lóvasút a bányákban, különféle típusú szivattyúberendezések bevezetése, a bányatavak egyedi rendszerének megépítése, a bányászatban használatos berendezések meghajtására, de a gőzszivattyú felhasználása is, amely mellesleg az első volt a kontinentális Európában. Ezen a vidékén az angol Isaac Potter gondoskodott róla. A gőzmeghajtást később más felfedezők is felhasználták, például Hell József Károly, híres vízoszlopos szivattyújának tervezésénel.
Az ezüstrántotta receptje
A fémkohászat kéz a kézben haladt a bányászattal. Ennek ellenére a kohászati folyamat során, még a 17. század elején is, az ezüst 27%-a elveszett . Míg meg nem jelent Born Ignác, az ő technikai újdonságával az ún. közvetett amalgámozással. Ez alapján az érceket sóval együtt pörköljük, míg végül kipörköljük az ezüst kloridjait, amik könnyebben amalgámolódnak. Érthető, nem? Born ezt a receptet 1786-ban, a kohászok kongresszusán propagálta, amelyet ő rendezett meg Szklenófürdőn. Ily módon nem kellett sehova sem utaznia, és idecsábította például a volfrám egyik felfedezőjét is, Fausto de Elhuyar-t, Mexikóból. Born kihasználta az alkalmat, hogy megalakítsa az első nemzetköti, műszaki-tudományos társaságot, „Sozietät zur Bergbaukunde“ néven. Tagjai közt nemcsak kohászok és vegyészek voltak, hanem Johann Wolfgang Goethe, James Watt valamint Antoine L. Lavoisier.
Selmeci feltalálók Mozart műveiben
A Selemcbányán tartózkodó élenjáró tudósok nemcsak benyomást gyakoroltak az emberekre, hanem nagy munkát is végeztek. Vajon ki nyerte el közülük Mária Terézia fiainak csodálatát és ki jutott el egészen Mozart Varázsfuvolájáig?
Jaqcuin Miklós József, a Bányászati Akadémia első professzora, az iskolai tevékenységének bevezető, első évét, egy egyedülálló kémiai laboratórium létrehozásának szentelte. Kísérleteivel nemcsak az itteni diákokat nyűgözte le. Mikor 1764-ben Mária Terézia fiai, József és Leopold herceg, Selmecbányára látogattak, Jacquin vasreszelékkel gyújtotta meg előttük a salétromsavat. Végleg lehengerelte őket, mikor fémet nyert ki egy másik fémből, megváltoztatta a fémek színét, cinket nyert az ércből vagy mesterségesen állított elő cinóbert. Jacquin utódainak egyike volt Born Ignác, akiről már említést tettünk és, aki az arany és ezüst értéktelen ércekből történő kinyerésének egy új módját találta fel. Mellesleg ő volt a bécsi szabadkőműves páholy vezetője, akinek Wolfgang Amadeus Mozart is tagja volt. Born és Jacquin mindketten inspirálták Mozartot. Born tiszteletére szerezte a Szabadkőműves öröm című kantátát (K471), és a Varázsfuvola című operában ő ihlette Sarastra személyét. Jacquinról pedig a pap alakját mintázta.
Tisztelet a kudarcnak
Minél mélyebbre jutottak a bányászok a Selmecbánya alatti a földben, annál inkább zavaróbbak voltak a bányavizek. Kiszivattyúzásukra több leleményes berendezés született, amelyeket ma dicsőít a történelem. Mindazonáltal hasonlóan bámulatra méltóak voltak azok a találmányok is, amelyek teljesen haszontalanok voltak a helyi bányászat számára.
Már 1477 körül meghívták Selmecbányára a szivattyúgépek mesterét, Peter von Felsant Gdanskból. Ellenben munkáját nem végezte rendesen, mivel fusimunkákat vállalt Lengyelországban és Szászországban. Miután kötelezettségeinek nem tett eleget, von Felsan a gdanski börtönben végezte. 1625-ben érkezett Selmecbányára Peter Legler gépmester, aki azzal dicsekedett, hogy Altenburgban olyan szivattyúgépet rakott össze apjával, ami az ottani bányákból minden vizet kiszivattyúzott. Három évvel később felépítette új gépét. Bár a berendezés szívattyúzta a vizet, minden percben elromlott rajta valami. Legler további gépeket is üzembe helyezett, de a bányákat rövidesen olyan mértékben árasztotta el a víz, hogy ahhoz már egyik gépe sem volt elég. 1632-ben Fernin Mazalet és Basquet állítottak be Franciaországból. 6000 tallért kértek és 20 évre szóló szabadalmat a találmányukra, amely kiszivattyúzta volna az összes vizet az elárasztott feltáró helyekről. A gép napvilágot látott ugyan, de nem volt hosszú életű. Első próbája után a francia feltalálók olyan gyorsan tűntek el a városból, hogy csak úgy porzott utánuk az út. További gépmesterek Bécsből, Tirolból, Velencéből és Körmöcbányából is érkeztek. Viszont ma mindegyiküknek nagy esélye lenne megnyerni az anti-Nobel-díjat. Ennek a kategóriának a találmányai közül kitűnt az az óriási taposókerék, amelynek működtetéséhez 128 ember volt szükséges. A taposókerék híre kétségkívül gyorsan terjedt. Nemsokára egyetlen ember sem akadt, aki hajlandó lett volna rajta dolgozni. Nem csoda tehát, hogy ilyen tapasztolatokat követően az a meggyőződés terjedt el, miszerint a bányavizek kiszivattyúzására, a lovak által meghajtott áttétszekrénytől nem létezik jobb. A változást végül csak Hell Mátyás Kornél érkezése hozta meg.
