A víz, ami megmenti a bányászatot
„Tajchák“ illetve bányatavak. Ma festői helyek, fürdésre vagy korcsolyázásra használatosak, egykor az egyik legtökéletesebb bányai vízgazdálkodási rendszer, amely az elárasztott bányákat segített lecsapolni. A 18. században ez a rendszer több vizet gyűjtött össze, mint bármelyik más a világon. Hogy lehetséges ez? Hisz Selmecbánya körül csak egy maréknyi forrás és patakocska van. A zseniális tartály- és árokrendszer mögött főképp a Hell-család illetve Mikoviny Sámuel áll.
Ahol a homokot szórták
A bányatavak Selmecbánya környékén már a 16. század elején léteztek. Akkoriban leginkább víztárolóként használták őket, illetve tűz esetén is. A nagy víztároló akkor is oltotta a tüzet, mikor nem volt rá szükség: Gátja kétszer is átszakadt (1633, 1725), embereket ölt, házakat sodort el és iszappal öntötte el az udvarokat és a pincéket. Amíg meg nem született az ötlet, hogy a víz bányákból való elszívatására a bányatavakat használják, ezzel a feladattal a bányászoknak kellett megküzdenie. Például 1687-ben a Horná Bíberova-i táróban az összesen 2173 bányászból 720 kizárólagosan a vízzel foglalkozott. Az ércfejtés egyre kevésbé volt előnyös, de az uralkodó semmiképpen nem akarta felszámolni. Ezért azt találgatták, hogyan lehetne gyorsan és olcsón megszabadulni a bányákban a víztől.
Végre szárazság van
A selmeci bányák nehézségeinek híre sok feltalálót idevonzott. De mind felsültek(lásd a Felfedezések aranybányája fejezet). Csak az 1663-as év körül lépett színre Hell Mátyás Kornél, bányászati főgépszerelőként. Először az új típusú áttételszekrénnyel ejtett bámulatba, majd a víztárolók megépítésével, végül fiával József Károllyal, kinek vízoszlopos szivattyúja korának leghatékonyabb szivattyúgépe volt az egész világon és sikeresen hódított teret számtalan bányaközpontban. Még ennél is többre vitte Mikoviny Sámuel. Nagyon megbízható és gazdaságos víztárolókat és több tucat kilométernyi gyűjtő- és hajtóárkot tervezett meg, hogy ezek mindig odamozgassák a vizet, ahova kellett. Mikoviny művei létrejövésük idejében, felülmúlták a vízépítés szintjét az egész világon. A bányatavak még a konkurens gőzgépeket is legyőzték, és az elektromos áram bevezetéséig műkődtek. Az utolsó bányatavat Hodrusbányában, századunk elejéig használták bányászati célokra.
Selmecbánya és Szlovákia büszkesége
A bànyatavakból végül kb. 70-et hoztak létre. A lenyűgöző vízerőművek építése nem mindig zajlott ugyanilyen lenyűgözően. Például a Kolpachinál nem tartották magukat Mikoviny tervéhez, és ez meg is bosszúlta magát: elszivárgások voltak és repedések is keletkeztek. A Richňava-i víztároló felépítésénél is megjelentek tömítetlenségek, ezért Mikoviny azt javasolta, osszák két részre a bányatavat, mint, ahogy azt a tervének első verziójában szándékozott megvalósítani. A Richňava gyorsan épült – 1740-ben nem kevesebb, mint 5283 ember dolgozott ott. Ellenben, mikor 1775-ben elkezdődtek a Bacsófalvi-tó munkálatai, az első nap csak 6 munkás lépett munkába. A Bacsófalvi-tó később is inkább nők, semhogy férfiak keze által épült- állítólag az alacsony bér miatt. Nos, úgy látszik nem számoltak azzal, hogy a bányatavak felkerülnek az UNESCO világörökségi listájára.
Easy as Hell
Mikor 1693-ban Hell Mátyás Kornél Selmecbányába érkezett, csak kevesen sejtették, hogy kész áldás lesz a bányászatnak. Hell megmentette a bányákat a föld alatti vizektől, Rákóczi lázadóinak parancsnokságától és még az Udvari Kamarától is. Emellett bebiztosította, hogy VI. Károly megfontolt uralkodóként jelenjék meg a történelemben.
Hell Mátyás Kornél érkezése előtt a bányákban lovak által meghajtott áttételszekrényt használtak, tört forgattyútengellyel, amely rendkívül rossz minőségű komponens volt. Hellnek eszébe ötlött, hogy ez nélkül szerkeszti meg az áttételszekrényt. A szakértők 9 hétig tesztelték a szerkezetet, mire elismerték, hogy hibátlan. Egy további találmányával a Horná Bíberova-i táró üzemét mentette meg Rákóczi embereitől, akik 1703-tól nyomorgatták Selmecbányát. Mikor a bányákat elárasztotta a víz, a lázadók teljesen el akarták őket pusztítani. Hell viszont szivattyúgépének köszönhetően meggyőzte őket, hogy a víz eltűnik majd a bányákból. Amikor Horná Bíberova-i táró felújítására szánt pénz elfogyott, az Udvari Kamara úgy döntött bezáratja a bányákat. Ám mielőtt a rendelet hatályba lépett volna, Hellnek sikerült elkészítenie a bányák vízmentesítésének tervét, a víztárolók segítségével, amelyek a szivattyúmechanizmus meghajtására szolgáltak. Ez benyomással volt magára VI. Károly császárra is. Nemcsak hogy nem záratta be a bányákat, sőt, pénzzel járult hozzá a Nagy Vindšachta felépítéséhez, a Kis Vindšachta és az Evička átépítéséhez. Ezzel a hatalmas mennyiségű vízzel és a hét szivattyúberendezéssel sok elárasztott bányát sikerült megmenteni. Hellnek köszönhetően VI. Károly is jelen volt kora legtökéletesebb bányászati vízgazdálkodási rendszerének létrejötténél.
A szlovák da Vinci
Ha minden egyes szakmaért, amiben otthon volt, szobrot állítanánk Mikoviny Sámuelnek, hasonmásai ellepnék a várost. Az orvostudomány volt azon kevés szakok egyike, amelyhez nem értett, és ez a selmeci bányatavak leleményes rendszerének feltalálója számára végzetesnek bizonyult.
A többszörös tehetség, Mikoviny Sámuel volt az első mérnöki címmel rendelkező szlovák, továbbá matematikus, térképész, rézmetsző, földmérő, csillagász, barlangkutató, vízimérnök, védelmi épületek tervezője, a bányászati iskola igazgatója és tanára volt. Itt matematikát, mechanikát, vízműtant, mérőmódszereket tanított, valamint a földmérés gyakorlati oktatását vezette. Nem tudni naponta hány órát szentelt alvásnak. Mint Pozsony vármegye mérnöke, vízgazdálkodási munkákkal is foglalkozott. Ennek nagy hasznát vette, mikor az uralkodó 1735-ben császári és királyi földmérőnek nevezte ki a közép-szlovákiai bányavárosokban. Hála istennek! Mivel Mikoviny oly módon bővítette ki és tökéletesítette a mesterséges bányatavak Hell-rendszerét, hogy végérvényesen megoldotta a selmeci bányászat energetikai problémáját. Progresszív vízművei közül mindenképp megemlítendő a Rozgrund víztározó, amely még a jelenkori hidrotechnikai viszonylatban is rendkívül élenjáró építmény. Se Mikoviny élete, se halála nem volt mindennapi. Tudományos célból kijelölte magának a pozsonyi hosszúsági kört, amely kényelmesen szelte át pozsonyi lakásának ablakát. Itt saját obszervatóriuma is volt. Matematikusként sikerrel kapcsolódott be a kör kvadratúrájáról folyó vitába. Rézmetszeteivel Bél Mátyás műveit gazdagította. Úgy tűnhet Mikoviny mindenre képes volt, de nem így van. A megfázással nem bírt el 1750-ben. Ezt azért tudjuk, mert Mikoviny életének ez vetett váratlanul véget, mikor Trencsénből tartott visszafelé Selmecbányába.
